A júliusi családi önkénteskedésünk után egyértelmű volt, hogy igen, ezt folytatnunk kell. Szeretnénk még farmokon nyaralni, kertet gondozni, állatokat etetni, de legfőképp: szeretnénk még olyan embereket megismerni, akik befogadnak minket és megosztják velünk a tudásukat, tapasztalataikat, egyszóval…
A Bretagne-ban töltött első öt napunk leginkább egy fanatikus kőtúrára hasonlított. Végül is ha van kocsmatúra, ahol az emberek alkoholt árusító vendéglátóipari egységeket járnak végig, és van katasztrófatúra, ahol a turisták katasztrófa sújtotta területeket látogatnak meg, akkor miért ne létezhetne…