Már megint fájt a torkom éjszaka és reggel. Kisbaba megint köhög. Hatévesnek állandóan folyik az orra. Nincs két hete, hogy meggyógyultak, de most mintha elölről kezdődne minden... Az nem lehet, hogy most betegedjünk le, hiszen holnap utazunk Montenegróba!

Nyolc nap Montenegró! Annyi szépet és jót hallottunk már erről az országról! Lélegzetelállító hegyek, csodás tengerpart, hangulatos óvárosok... Van itt minden, csak győzzük végignézni. Ha nem tör ki rajtunk valami kórság...

Aludni kell. Igen, ott sokat fogunk pihenni. Nem lesz semmi dolgunk, csak jól érezni magunkat, feltöltődni, úgyhogy biztos pikk-pakk elmúlnak a most jelentkező tünetek... Hiszen ezek csak a fáradtság tünetei, ugye? De vajon hogy fogunk tudni pihenni a két gyerek mellett?! Majd lefekszünk aludni velük együtt fél 9-kor? Végülis a közös szobában úgysem lesz nagyon más választásunk... Jaj ne, ezek szerint nyolc napig nem lesz normális esténk a Franciával?

Csak most, az utazást megelőző nap délelőttjén (konkrétan 24 órával az indulás előtt) raktam be a mosást azokból a ruhákból, amiket vinni akarok... Estig vajon megszáradnak? Vagy majd hajnalban kapkodva mindent lerángatok a szárítóról, és egyenesen bevágom őket a táskába? A Franciának miért jutott eszébe már két napja kimosni külön a saját ruháit? Lehet, hogy már ismer... Nem baj, túl sokat úgyse fogunk csomagolni, mivel kézipoggyásszal utazunk.(!!!) Én is meglepődtem, amikor a Francia tegnap emlékeztetett erre, de állítólag ez közös döntés volt, amikor vettük a repjegyeket. Látva a döbbenetemet, kaján vigyorral csak ennyit fűzött hozzá a témához: „Csavargó vagy, nem? Akkor nem kell sok cucc!” Hát, igyekezni fogok jó csavargó módjára pakolni a gyerekeknek is...

Rózsaszín mosás a család nőtagjainak. Ha reggelre se szárad meg, legalább lesz tiszta ruhánk, mire hazajövünk.

Esős idő várható Montenegróban... Nem végig, de afféle „friss, tavaszias” időjárással kell számolnunk... Remélem, legalább hó nem lesz! Akkor most vigyünk esernyőket is? Kisbabának overált? Hihetetlen, de még mindig nincs meg a babakocsi ernyő része... Nem, nem a napernyőre gondolok, hanem arra a dologra, amit a gyerek feje fölé lehet húzni, ha esik az eső, ha fúj a szél, ha tűz a nap... Ami minden babakocsi alapkelléke. És ami a miénkről hiányzik... Amikor Hatéves annak idején kinőtte ezt a kocsit, az ernyőjét leszedtük róla és külön pakoltuk el. Azóta se találjuk, és Kisbaba feje fölött azóta sincs semmi, amikor benne ül. Esőben sokszor a hátamon hordoztam, úgy alig érte víz, a fejünk fölé pedig esernyőt tartottam; így húztuk ki eddig. De Montenegróban nem szeretném egész nap hordozni, mert megszakadok, viszont a szálláson se fogunk ülni órák hosszat egy kis eső miatt... Azt hiszem, még egyszer áttúrom a lakást és a padlást azért az ernyőért.

Jesszus, nincs itthon popsitörlő! Nehogy elfelejtsek venni még délután, amikor Hatévesért megyek a suliba! Vagy majd azt is Montenegróban fogjuk beszerezni az érkezéskor, mint a pelenkát? Vajon a mosható pelenkát használók hogy utaznak repülővel?

Ha már szóba került a hordozás: melyik hordozót vigyük? Van egy csatos, amit gyakran használok a városi közelekedés során, és van egy fémvázas túrahordozó kifejezetten utazós-kirándulós célokra, amit a Francia vett használtan háromnegyed éve. Azóta egyszer próbálta ki Kisbabával, majd megállapította, hogy még nem nőtt bele a gyerek. Azóta belenőtt? És ha elvisszük ezt az óriási túrahordozót, és Kisbaba nem hajlandó megmaradni benne? Le kellett volna tesztelni a múlt hétvégén... Még beszéltünk is róla, aztán elmaradt. Na majd este teszteljük itthon fel-alá sétálva a lakásban. Csak nehogy az legyen, hogy a végén nekem kell majd a karomban hurcolnom Kisbabát árkon-bokron keresztül 8 napig, mert se egy normális babakocsi, se egy tisztességes hordozó nincs nálunk, és az apja helyett rajtam akar csüngeni!

Most jut eszembe, Hatéves kinőtte a sportcipőjét. Ősszel még jó volt rá, aztán jött a csizmaszezon, a sportcipő meg összement. Vagy így meg tud nőni egy gyerekláb 4 hónap alatt? Ma már nem veszünk neki cipőt, az biztos, még balettra is kéne mennie. Vigyük el a túrabakancsot, ami még nagy rá?

Végre egy jó hír a sok aggodalom közepette: váratlanul megtaláltam a telefontokomat, amit két hete kerestem! A könyvespocon volt, a könyvek tetejére dobva. Vajon hogy került oda?

A lassan eluralkodó káosz közepette Hatéves tanító nénijére gondolok, aki az osztálykirándulás előtt egy részletes listát készített a szülőknek arról, hogy mit kell csomagolni a gyerekeknek az öt napra. Még az is rajta volt, hogy miből mennyit, a fehérneműtől kezdve a törölközőn át a kulacsig. Bárcsak valaki készítene nekünk egy ilyen listát a mostani úthoz, és csak azon kéne pipálgatnom, ami már megvan! Akkor nem rágódnék ennyit az esőn, meg a hordozón, meg még egy millió hasonló dolgon.

Már délután van. Még semmit nem csomagoltam. Viszont megfőztem a sütőtököt, ami már 3 hete állt a zöldséges tárolóban. Rosszul érintett volna, ha megrohad, amíg mi nyaralunk. Így meg azzal a megnyugtató érzéssel indulhatunk el az idegenbe, hogy a nagy kaland előtt még rendesen megvacsoráztunk itthon. Kár, hogy ez a „rendes vacsora”-ügy máskor nem hoz lázba eléggé; akkor gyakrabban ehetnénk valami finomat a vajas kenyér helyett. Még szerencse, hogy a Franciának néha van kedve este főzni, ami tulajdonképpen nem csoda, mert az interjújában is megmondta, hogy a franciák nem esznek párizsis kiflit meg ilyesmiket vacsorára. Remélem, majd Montenegróban is összedob az apartmanban egy-két quiche-t!

Még egy feladatom van mára a készülődésen kívül: gyorsan kiolvasni a könyvet, amiből már csak 2 fejezet van hátra. Így egy teljesen újat vihetek majd magammal az útra! Vajon rossz választás lenne egy Berlinről szóló könyv Montenegróba? Vigyem inkább azt, ami a világ végéről szól? Lehet, hogy ez utóbbi jobban illene majd a helyzetünkhöz...

Akárhogy is lesz, kövessétek montenegrói utunkat Facebookon és Instagramon!