8 nap, 4 szállás Montenegróban

A hosszú utazástól és a hóakadályok leküzdésétől kimerülten érkeztünk meg Kotorba egy március végi estén. Bár nem volt könnyű a bérelt autóval átjutni a hófödte hegyeken, mégis örültünk, hogy tengerparti szállást foglaltunk már az első éjszakára. Így egy kicsivel többet (na jó, a vártnál jóval többet) kellett utaznunk, de Kotorban legalább kellemes tízfokos hőmérséklet fogadott minket a podgoricai havas-esős egynéhány fok helyett.

Szállás 1, Kotor

img_20180324_170613.jpgÉletveszélyes szállás gyönyörű kilátással

Megkönnyebbülten vettük át az apartmanunk kulcsát a tulajdonostól, aki gyorsan felhívta a figyelmünket a parkoló autónk mellett tátongó lyukra. Épp időben, mert pont Kistesót szedtem ki a gyerekülésből – akit onnantól kezdve nem is egedtem szabadon mászkálni a szállásunk környékén. Jobban körülnéztem a félhomályban, és észrevettem, hogy egy építési területen vagyunk. A ház a meredek hegyoldalba épült, kívülről késznek tűnt, mellette viszont egy új épület falai körvonalazódtak. A kettő között pedig egy lebetonozott kis tér húzódott, ami egyszerre töltötte be a terasz és a parkoló funkcióját, és amiről, mint kiderült, több helyen is le lehetett pottyanni. A széle a semmibe meredt, korlát nélkül, a mi apartmanunk bejárata pedig mindez alatt, egy szinttel lejjebb egy keskeny folyosóról nyílt. Nekünk is volt egy kis teraszunk a szomszédos apartmannal közösen; tiszta szerencse, hogy ott is magyarok laktak, mert legalább értették, ahogy lelkiismeretes anyaként százszor rászólok a gyerekekre, hogy ne piszkálják a terasz melletti szemétdombot. Bár az ablakunk előtt magasodó fákon túl már a varázslatos kotori öbölre láttunk, a fák között sűrűn elszórt szemétkupacokat sem tudtuk nem észrevenni. Kistesót például különösen foglalkoztatta egy zuhanykabin magányosan heverő ajtaja, ami körül kóbor macskák sétálgattak lustán.

img_20180326_094156.jpgTeraszunk a kötélkorláttal és a szomszédos építkezéssel

De a terasz körüli állapotokra csak másnap reggel derült fény. Addig viszont át kellett vészelnünk egy jéghideg éjszakát a nyirkos lakásban... Már az ajtón belépve megcsapott minket a hideg; a fürdőszobában csorgott a csempén a nedvesség. Fűtés nem volt, csak egy légkondi, ami meleg levegőt is tudott fújni elképesztő zúgással. Annyira fáztunk, hogy kabátban, sapkában kucorogtunk a légkondi körül; ennél talán még tüzet is jobb lett volna rakni a kertben felhalmozott szemétből. Több réteg ruhában, minden fellelhető takarót magunkra húzva aludtunk el a tízperces időközönként leálló, majd újrainduló légkondis morajlásban. Tudom, 20 €/éj tarifától az ember ne várjon sokat, de ha már tető van a fejünk fölött, és nem egy sátorponyva, legalább vacogni ne kelljen éjszaka... Sebaj, csak három éjszakát kell kibírnunk, a következő szállásunk ennél csak jobb lehet – reménykedtem, mielőtt elnyomott az álom.

 

Szállás 2, Budva

img_20180327_103757.jpgRondább kilátás, de nagyobb biztonság

Három nappal később Budva sokemeletes háztömbjei között kanyarogtunk, mire nagy nehezen megtaláltuk az előre lefoglalt apartmanunk címét. Két ház között egy rámpára felkanyarodva láttuk meg a mi a épületünket a hátsó sorban", a többi mögött meghúzódva. Sehol senki sem várt bennünket, az eső szakadt, az autóban egyre nehezebben tudtuk kordában tartani a gyerekeket. Bár a megbeszélt időpontban érkeztünk, fél óra elteltével még mindig senki sem bukkant fel, hogy beengedjen minket. Már épp egy újabb szállást foglaltunk le a neten, amikor valaki megkocogtatta a kocsink ablaküvegét. A tulajdonos hozta a kulcsokat. Lenyeltük a mérgünket és elfoglaltuk a szállást, ami első ránézésre barátságos helynek tűnt. Bár itt is egyetlen légkondi zúgta a meleget, de legalább ízlésesen berendezett, tágas helyiségek és szép fürdőszoba fogadott minket. Mindez 16 €/éjért! Újra visszatért a montenegrói turizmusba vetett hitem. Kár, hogy itt magunknak rontottuk el az élményt azzal, hogy utolsó budvai délutánunkon képeslapírásba fogtunk az egyetlen asztalon. Kistesó egy óvatlan pillanatban magához ragadta a tollat, és végigszántotta vele a fehér műbőr széket. Egy órán keresztül próbáltuk lesikálni különféle szappanokkal és tisztítószerekkel a hatalmas szignót, de az még halványodni sem akart. Abban bízva, hogy a montenegrói takarítók nálunk sokkal ügyesebbek, illetve hogy a hasonló károk bele vannak kalkulálva az árba, egy kis lelkiismeret-furdalással búcsút intettünk a helynek, és továbbálltunk Podgorica felé. Akkor még nem tudtuk, hogy Kistesó ennél kellemetlenebb meglepetést is fog még okozni nekünk...

img_20180328_093943.jpgA vandálkodás előtt még nagy a vidámság és fehérek a székek

 

Szállás 3, Podgorica

Terveink szerint az utolsó három napot Podgoricában töltöttük volna, de a város szocreál hangulatát a tengerpart után annyira lehangolónak találtuk, hogy néhány rövidebb sétát követően megint autóba szálltunk, és más tájak felfedezésére indultunk. Szállást viszont nem akartunk váltani, hiszen a hazaút miatt praktikusnak tűnt a fővárosi bázis. Ennek ellenére sikerült úgy összevesznünk a szállásadónkkal, hogy egy éjszaka után megint költözködtünk – de legalább csak a városon belül. Hogy mi történt? A tágas, háromszobás lakás gyakorlatilag használhatalan volt, és erről sajnos volt merszem egy üzenetben tájékoztatni a tulajdonost is.

img_20180329_113941.jpg

Már megérkezésünkkor rossz érzésem támadt, amikor lehúzott rolók és felkapcsolt lámpák fényében fogadott minket délután 3-kor az erősen kisminkelt, tűsarkús hölgy. Mivel márciust írtunk, a sötétítést nem indokolta semmi, hőség vagy tűző nap helyett csípős tavaszi időnk volt kevéske napfénnyel, amit én boldogan beengedtem volna az ablakon. Mindehhez társult a dohányfüst erős szaga, ami az ötvenévesnek tűnő tapétákból, bútorokból és koszos szőnyegekből áradt megállíthatatlanul. Mindkét erkély szeméttől és törmelékektől hemzsegett, de így legalább nem éreztek késztetést a gyerekek sem, hogy kimenjenek, mert a jelképes, egyméteres korlát nem sok biztonságot nyújtott a harmadik emeleten. A miniatűr konyha egyszemélyes felszereléssel rendelkezett: bár mosogatógépet találtunk, de tányérokat, evőeszközek már csak elvétve, így még egy vajas kenyér-típusú vacsora elfogyasztása is komoly kihívást jelentett négyünknek. Szerencsére az utazásra magunkkal vitt újraszalvétákon megoldottuk az étkezést, a kenyeret és a paradicsomot kenőkéssel vágtuk. Megint azt éreztem, hogy ennél még egy kempingben is jobb dolgunk lenne, mert ott is hasonlóan minimalista lenne a felszerelés, de legalább a levegő nem lenne áporodott. De térjünk rá a fürdőszobára, ahol a WC öblítése nem igazán működött, a csap csöpögött, a repedezett kádat lesikálhatatlan foltok tarkították. Mosógép volt, de szárító már nem; a tulaj szerint teregethettünk volna az erkélyen a szemét fölé, ha kifeszítettünk volna egy madzagot, vagy – ami még jobb – megkérhettük volna a szomszédot, hadd teregessünk nála... Egyébként elhiszem, hogy megengedte volna, de mi inkább a koszos ruháinkat választottuk, majd más szállás után néztünk. A botrányt és a plusz költséget a váratlan felmondás miatt nem úsztuk meg, de még így is megérte, hogy megszabadulhattunk a nyomasztó helytől.

img_20180328_202956.jpgKöszönjük a Cibi Újraszalvétának, hogy kulturáltabbá tette podgoricai vacsoránkat!

 

Szállás 4, Podgorica 

A legutolsó szállásunkat én választottam ki villámgyorsan a Booking.com-on. Nem sok pénzünk maradt, így inkább a kicsi, de jó állapotú apartmanok között keresgéltem. Találtam egy menő kétszobás kérót, gyorsan lefoglaltam, majd helyi szokás szerint Viberen egyeztetni kezdtem a tulajjal a kulcsátadást. Azt hittem, van már bőven tapasztalatunk a témában, de a montenegróiak mindig tudnak meglepetést okozni: a cím helyett egy benzinkutat jelölt ki találkahelyül, onnan kellett követnünk a 35 év körüli férfi kocsiját a szállásra. Aggódva lestük, vajon hova navigál minket, aztán már csak nevettünk, amikor láttuk, hogy egy építkezési területre kanyarodunk be... Se utcanév, se házszám, se lebetonozott út, csak a murva és a félkész épületek. Ez a hangulat ismerős volt már nekünk, csak azért fohászkodtam magamban, hogy a lakás használható legyen; a ház többi része és a környék nem érdekelt. De megnyugodhattunk, mert mindent rendben találtunk: pici, de igényes belső tér, új bútorok, tisztaság. Ahol viszont szinte érintetlenül új és rendezett minden, ott gyerekekkel nagyon könnyű kárt okozni... Kistesó még aznap este kettétörte a dohányzóasztalt, amit megpróbált odébb tolni a hosszú szálú, amúgy nagyon trendi szőnyegen. Hozzáteszem, az asztalka nem volt egy erős darab, az egyik lába beleakadt a szőnyegbe, majd megadta magát és visszacsavarozhatatlanul kifordult az asztallapból... (Ezt ebben az élő közvetítésben meg is mutatom 3:25-től.) A kárt persze kifizettük: annyiba került, mint a két éjszaka a lakásban (50€), úgyogy duplázódott az olcsónak indult szállásunk... Mirkó, a tulaj nagyvonalúan felajánlotta, hogy a széttört asztalt elvihetjük, ha fel akarjuk használni a faanyagot, de a kézipoggyászunkba inkább nem gyömöszöltük bele a maradványokat.

Egyébként is, ennél szebb emlékeket szerettünk volna hazahozni, ha nem is a bőröndben, de legalább a szívünkben: például Budva óvárosának látványát a hullámzó tengerrel.

img_20180330_175652.jpgEzért a látványért megérte kibírni mindent!

A montenegrói utazásunkról ITT, az előkészületekről pedig ITT tudtok még olvasni!

Kövessétek mindennapi csavargásainkat Facebookon és Instagramon!

A bejegyzés trackback címe:

https://keszekusza.blog.hu/api/trackback/id/tr8314031646

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gyerekekkel Csavargó

Szubjektív élménybeszámolók egy francia-magyar család szigorúan alacsony költségvetésű utazásairól: sátrazás, couchsurfing, önkénteskedés Kistesóval és Nagytesóval. Mert a világ nem zárul be a gyerekek születése után, csak új ajtókat kell nyitni rajta!

Kövesd mindennapi csavargásainkat!

Címkék

13.kerület (1) advent (1) airbnb (2) ajándék (1) állatkert (1) Angers (1) anyaság (1) anyavagyok (1) apartman (1) autó (2) autózás (6) baba (20) babahordozás (6) babakocsi (5) babakoncert (1) bagett (2) bakancslista (1) Balaton (2) Balatonszemes (1) Bánk (1) Bánki-tó (1) barátok (4) Barcelona (1) barlang (1) Beaurainville (1) beltéri program (1) belváros (3) bemutatkozó (1) betegség (4) biciklizés (1) Bikal (1) bio (5) bonjour (1) botanikus kert (1) Bretagne (1) breton (1) búcsú (2) Budapest (5) Budva (2) busz (1) camembert (2) Carnac (1) Cauterets (1) Cénac-et-Saint-Julien (1) Charente (5) citroen (1) Cognac (1) comte (3) Cotes-dArmor (1) Cote de granit rose (1) couchsurfing (3) család (18) családi (1) csobbanás (1) dobozok (1) Dombóvár (1) Dordogne (1) duplo (1) edzés (2) egér (1) erdő (1) érettségi (1) eső (6) esőprogram (1) észak (1) étkezés (3) évtervezés (1) falu (3) fára mászás (1) farm (9) fatörzs (1) félelmek (2) felújítás (1) fitness (1) folyó (3) francia (19) Franciaország (22) futóbab (1) gasztró (2) gasztronómia (4) gazdaság (6) gránit (1) gruyer (2) Gunarasfürdő (1) gyerek (26) gyerekbarát (1) gyerekbarát kávézó (2) gyerekfelügyelet (1) gyerekfilmek (1) gyerekkönyvek (1) gyereknevelés (3) gyerekprogramok (5) gyerekvigyázás (3) gyermekjogok (1) gyermekkor (1) gyerünk anyukám (1) gyümölcs (2) hajókázás (1) hegyek (2) hétvégi programok (2) hideg fürdő (1) (1) hotel (1) hotelszoba (1) így tedd rá (1) indoor (1) interjú (3) iskola (3) Jarnac (1) játszóház (1) játszótér (4) jóga (2) kalendárium (1) karácsony (3) karantén (2) Katica Tanya (1) kecskesajt (1) kecsketej (1) kemping (5) kenyér (2) képeslap (1) kert (3) készülődés (10) kétnyelvűség (4) kézműveskedés (1) kihívás (1) kirándulás (8) kisbaba (19) kismama (2) költözés (1) koncert (1) konyak (1) könyvdoboz (1) könyvesbolt (1) könyvfesztivál (1) körömlakk (1) koronavírus (1) kortárs irodalom (1) kősorok (1) kóstolás (1) Kotor (2) középkor (1) közösség (1) kultúra (3) kupon (1) last minute (1) látogatás (3) La Manche (2) lego (1) lengyel (4) Lengyelország (3) locsolás (1) Lovcen (1) low cost (14) Magyarország (25) medence (1) meditáció (1) megalitikus kultúra (1) mehari (1) menhir (1) mesék (1) mindennapok (1) mobil home (1) mölkky (1) Montenegró (3) Monteneuf (1) mosható pelenka (1) mozgás (2) mozi (2) multikulti (1) nagycsalád (1) nemzeti park (1) neolitikus kultúra (1) néptánc (1) nyaralás (17) nyelvtanulás (1) ökofarm (1) olvasás (1) önismeret (1) önkénteskedés (9) önkéntes munka (8) organikus (4) orrszi-porszi (1) őskor (1) ősz (4) őszi szünet (1) otthon (2) otthontanulás (2) ovi (2) óvoda (2) pakolás (4) paradicsom (1) pástétom (1) Patca (1) pelenka (1) Petrovac (1) piac (1) pici piac (1) piknik (1) pinata (1) Pireneusok (1) pocak (1) Podgorica (1) programajánló (1) Provins (2) pulyka (1) rasszizmus (1) regenerálódás (2) Reims (1) Reparsac (4) repülés (9) repülő (3) repülőtér (2) Rétaud (1) roadtrip (10) rokonok (1) rólunk (1) rózsaszín gránitpart (1) Saintes (1) sajt (4) sajttál (2) sátor (3) sátrazás (2) séta (1) Spanyolország (1) stílus (2) suli (1) sütés (1) szabadon tanulás (1) szállás (5) szelfi (1) szendvics (1) Szlovákia (1) szőlő (1) szoptatás (1) szülés után (2) szülinap (2) takarítás (2) tánc (1) társasági élet (1) Tátra (1) telefon (1) tengerpart (1) Tihany (1) tipi (1) tipp (2) ti írtátok (3) torna (2) torta (1) Toulouse (1) tudatosság (1) Túl a Maszat-hegyen (1) túrázás (1) ügyintézés (1) újkőkorszak (1) unesco (1) utazás (29) utazás babával (22) utazás gyerekkel (27) utazás télen (1) útravaló (3) vacsora (3) várandósság (1) város (2) városban babával (6) városban gyerekkel (6) városnézés (7) Varró Dani (1) Varsó (3) vásár (1) vásárlás (1) vendégposzt (1) vendégség (4) Veszprém (1) veteményes (3) vidék (12) workshop (1) wwoof (10) wwoofing (9) zöldség (2) zsírégetés (2) zsúr (1) Címkefelhő
süti beállítások módosítása