Három gyerekünk van: Nagytesó 8, Kistesó 3 éves, Öcsi pedig 10 hónapos. Egy iskolás, egy majdnem-óvodás és egy kisbaba. Három különböző életkor, nagyon más igényekkel és képességekkel. Elárulom: nem egyszerű mostanában az intenzív együttlét, ez már a nyári szünet legelején kiderült. Finoman szólva is mindenki szinte mindig mást akar: ha Kistesó kedvére való elfoglaltságot találok ki, Nagytesó unatkozik, de ha Nagytesóra szabom a közös időtöltést, Kistesó veszti el a türelmét, mert nem tud érdemben bekapcsolódni. Ha pedig Öcsi napi ritmusához akarom igazítani a nyári programot, akkor a környékbeli utcáknál nem jutunk sokkal messzebb.

Logisztikáról és konfliktuskezelésről szóltak a nyári szünet mindennapjai, némi kétségbeeséssel fűszerezve: hova fogunk menni így nyaralni??

Idén nem terveztünk nagy utazást, nem vettünk előre repülőjegyeket és nem foglaltunk le semmilyen szállást, de vágytunk valamilyen kikapcsolódásra. Szándékosan nem pihenést írok, hiszen a gyerekek mellett ez nyilván felejtős, de kikapcsolódni, feltöltődni családilag is lehet, ha sikerül olyan elfoglaltságot találni, amiben mindannyian örömünket leljük.

Így találtuk ki, hogy önkénteskedni fogunk egy organikus gazdaságban.

Pihentető palántázás egy észak-franciaországi farmon 2017-ben

Miért?! Mert az, hogy egy időre kiléphetünk a saját városi életünkből, és kipróbálhatunk egy másik, természetközeli életformát, izgalmas kaland mindannyiunknak. Még akkor is, ha valójában dolgozni megyünk – mert ez a munka teljesen más, mint amit egész évben végzünk. A szabadban, a zöldben vagyunk, növényekkel (vagy a gazdaságtól függően akár állatokkal) foglalkozunk, esetleg építünk valamit (ami végre nem csak egy homokvár a játszótéren), közben új ismeretekre teszünk szert, és megtapasztaljuk a befogadó gazdaság vendéglátó szeretetét. Ilyenkor érdekes módon a gyerekeket is sokkal kevésbé kell „lekötni”, szórakoztatni, mert gyorsan feltalálják magukat és bekapcsolódnak a maguk szintjén a tennivalókba.

Ha mi a mostani élethelyzetünkben elmentünk volna egy tengerparti nyaralásra, vagy akár egy erdei kulcsosházba, ahol csak magunk vagyunk, és nincs más dolgunk, mint jól érezni magunkat egy szuper helyen, biztos vagyok benne, hogy hamar az otthoni lemezeket (értsd: tesóharcokat) hallgattuk volna.

Az önkénteskedés során viszont egy projektben veszünk részt, és a közösen teljesített feladaton keresztül megvalósul az örömteli együttlét is. Jól érezzük magunkat, új tapasztalatokat szerzünk és közben még segítünk is valahol.

Tipi készül a futóbabnak: a Francia a sátor alakban elrendezett faágakat kötözi össze, Nagytesó pedig levágja róluk a kiálló gallyakat, tüskéket (2017, Réparsac)

Ez nekünk két éve Franciaországban már bevált: akkor költségkímélő utazási formaként próbáltuk ki az önkénteskedést, de hamar rádöbbentünk, hogy az ingyen szálláson és a koszton túl jóval többet kapunk a befogadó gazdaságtól. Felejthetetlen élményeket, tudást, barátokat.

Így, hogy már van összehasonlítási alapunk, idén nyáron már kifejezetten arra vágytunk, hogy megismerhessünk egy magyar ökofarmot is. Megint a WWOOF (WorldWide Opportunities on Organic Farms) szervezeten keresztül jelentkeztünk, csak most a francia helyett a magyar weboldalon (wwoof.hu) keresgéltünk hosztot, ahol egy kisebb regisztrációs díj (15 €) befizetése után fel is vehettük a kapcsolatot a szimpatikusnak tűnő farmokkal.

Hamarosan elkezdtük a levelezést és az időpontegyeztetést az egyik gazdasággal. Ahogy közeledett a kitűzött dátum, lett egy kis csavar a szervezésben, de az igazi meglepetés a helyszínre érkezésünkkor fogadott minket.

Folytatás a következő részben: Amikor az elképzelés egész más, mint a (magyar) valóság

Arról, hogy pontosan mi a WWOOF mozgalom és hogy kezdődött a franciaországi önkénteskedésünk, ebben a cikkben írtam.