Családunk izmosabb fele elment a pünkösdi hosszú hétvégén kirándulni. Bár a túrát kifejezetten gyerkőclábakra méretezte a szervező (egy ismerősünk ismerőse), én a 22 hónapos Kistesóval és a 20 hetes pocakommal inkább kihagytam ezt a kalandot. Annál jobban érdekelt, hogy érezte magát a hétéves Nagytesó, aki apukájával, a Franciával csatlakozott más túrázó kedvű, kisgyerekes családokhoz.

Összességében milyen volt a kirándulás, hogy emlékszel rá vissza?

Jó volt. Csak az első nap autóztunk. A többi nap csak sétáltunk. A legtöbbet hegyet másztunk. Kellett vinni a táskát is, a gyerekeknek csak kis táskát. Felfelé is sokat mentünk, és lefelé is.

Fárasztó volt?

Mindenkinek fárasztó volt. Nem volt olyan út, hogy csak 5 perc és már meg is érkeztünk! Az első nap választani lehetett, hogy kicsit tovább megyünk autóval, vagy sétálunk az erdőben a jeleket követve, de mi azt választottuk, hogy sétálunk.

Mi volt a legjobb az egészben?

Gyönyörű tájakat láttunk, nagyon szép hegyeket! Az első nap felmásztunk egy hegyre, ami igazából egy sípálya, és onnan lenéztünk, gyönyörű volt! Olyan magasan voltunk, hogy a másik hegyig már nem is láttunk el, mert felhők vettek körül minket. Botokkal sétáltunk, felnőttek és gyerekek is, így gyorsabban haladtunk. Nem akartunk este 10-kor meg 9-kor megérkezni, mint első nap, ezért a botok segítettek.

Mit csináltatok a sok gyaloglás közben?

Volt olyan, hogy beszélgettünk, Csabival, Tündivel is. Köveket gyűjtöttünk. Néha csak simán mentünk. Volt szünet, amikor megálltunk, mondjuk óránként, de csak 5 percre, és gyorsan ettünk egy szendvicset vagy ittunk egy dobozos almalét, vagy a kulacsunkból vizet. Az első nap, amikor megérkeztünk fél 9 körül, már félálomban voltunk.

Mit csináltatok, amikor megérkeztetek a szállásra?

Amikor megérkeztünk, még nem tudtuk, melyik a mi szobánk. Letettük kint a táskánkat és tábortüzet raktunk. Volt egy kis büfé, ahol lehetett rendelni kaját, de csak keveset. Nem akartunk sok dolgot venni, már nem emlékszem, mit ettünk, uborkát, szalonnát, ilyesmit. Nagyon jól laktunk, mert már útközben is sokat ettünk. Papától kaptam egy almalevet, ő pedig sört ivott. Utána megkaptuk a szobánkat, mi a legfelső emeleten voltunk. Szerencsénk volt, mert mások sokan aludtak együtt, mi viszont csak ketten Papával egy miniszobában, amiben nem volt semmi, csak egy polc, és egy lámpa, ami nem világított. A takarót nem is használtuk, mert vittünk hálózsákot. A reggelinél rossz volt, hogy valaki rendelt valamit, és nem kapta meg, pedig ki is fizette, és többször kellett szólnia! Én forró csokit ittam, Papa teát, és rendelt még tojást, de én nem kértem belőle.

A másik szállásnál nem lehetett tábortüzet rakni. A többiekkel közös fürdőszobánk volt, de mindig megbeszéltük, hogy mikor ki használja. Volt egy kisfiú, aki csúnya szavakat mondott, de vicces is volt, állandóan engem utánzott. Mindig bejött a szobánkba, mert a barátját kereste, de véletlenül hozzánk nyitott be. Aztán bezártuk az ajtót kulccsal.

Könnyen összebarátkoztál a többiekkel, akiket nem ismertél?

Én önállóan csináltam mindent, nem annyira barátkoztam. Talán csak a Bobóval. És Tündivel játszottam. Én nem azért jöttem, hogy játsszak, hanem hogy kiránduljak! Papával mentünk, néha középen, néha hátul, nem volt probléma.

A második szálláson pirogot ettünk és Papától kaptam jégkrémet! Igazából minden gyerek kapott. Utána Tündivel 12-ig fent voltunk és rockyztunk! Kitaláltunk egy táncot, amit előadtunk a többieknek. És viccből azt hazudtuk, hogy az egész táncelőadást Csabi szervezte! Ezt adtuk elő (bemutatja). Másnap lekváros kenyeret reggeliztem. Papa rendelt kávét, ahhoz volt keksz és azt is megettem.

Hogy volt erőtők az egész napos kirándulás után még táncbemutatót tartani?

Nem tudom. Kiment belőlünk a kaja, és tudtunk ugrálni, táncolni, tornázni!

Az utolsó nap is volt még kedved túrázni a hazautazás előtt?

Aznap mentünk vagy 1100 km-t! Volt egy város, annak a legmagasabb hegyére felmentünk! Nagyon magasan voltunk. Egy füzetbe bele kellett írni mindenkinek a nevét, hogy emlékezzünk erre a nagy kirándulásra. Utána lesétáltunk egy patakig. Ott nagy kövek voltak, azokra felmásztam, nagyon hideg volt a víz! Valaki nem is mert belemenni, de én belementem!

Az erdőben mi tetszett a legjobban?

A gyönyörű kövek és fák. Amikor nagyon fújt a szél, a fák megvédtek minket a nagy lombjaikkal, így nem fáztunk meg.

A 2., 3., és 4. képet köszönjük Tímár Lacának!

Kövessétek mindennapi csavargásainkat Facebookon és Instagramon!