Nagytesó nyolc éves lett, és mindenképp szülinapi bulit szeretett volna tartani. Nálunk nem vált eddig éves hagyománnyá a zsúrozás, legutóbb az ötödik szülinapja alkalmából szerveztünk neki partit. Azóta viszont született két kistestvére és iskolát váltott, úgyhogy idén bőven ráfért egy nagy ünneplés az új barátaival. Mivel épp kitavaszodott és a közelünkben van egy szép park, úgy döntöttünk, szabadtéri bulit csapunk. Már csak azt kellett kitalálni, mivel foglaljuk le a gyerekeket úgy, hogy ne szóródjanak szét a viszonylag nagy külterületen a szélrózsa minden irányába. (Ez az aggodalmam, mint utólag kiderült, alaptalap volt, mert a nyolcéves lányok szinte összenőve vonultak mindenhova. A 2,5 éves Kistesót viszont többször is majdnem elvesztettük, mert a zsúr helyett őt jobban érdekelte a közeli játszótér, ahova állandóan elszökött csúszdázni.)

Nagytesóval készítettünk egy bulitervet, amin a tortaevésen és az ajándékok kibontásán túl szerepelt jónéhány játék is. Mire mindent végigjátszottunk, az idő elrepült, a lányok pedig szuperjól érezték magukat.

Saját készítésű piñatánk bevetésre készen himbálózik a fán

Íme 4 +1 bevált tippünk a szabadtéri mulatsághoz!

1. Piñata

Egyre több helyen válik a különféle ünnepségek szerves részévé a piñata szétverése, én azonban korábban csak egy szülinapi zsúron találkoztam vele. A piñata (ejtsd: pinyáta) egy papírból készült, belül üreges, kívül színes bábu, amelyet apró édességekkel töltenek meg, majd fej fölötti magasságban fellógatnak. A buli során egy hosszú bottal mindenki sorban rácsap egyet a piñatára, ami egy idő után szétesik, a cukorkák pedig kihullanak belőle.

Mi a szivárvány alakú piñatánkat házilag készítettünk otthon – nem mondom, hogy gyors és egyszerű munka volt, de jól ráhangolt minket a bulira, és végül pont olyan lett, amilyennek elképzeltük! A piñata megtöltésénél én igyekeztem nem az édességre helyezni a hangsúlyt, így a finomságokon kívül kis meglepetéseket (hajgumit, hajcsatot, radírt, tollat stb) rejtettünk bele, amiket a lányok aztán igazságosan szétosztottak maguk között. Azon túl, hogy a legális püfölést mindenki nagyon élvezte, egy apró emléket is hazavihettek magukkal a zsúrról.

Osztozkodás a kincseken a piñata romjai fölött

2. Mölkky

Bár a mölkky finn eredetű dobójáték, mi Franciaországban találkoztunk vele, ahol már szép karriert befutott. Magyarországon is lehet kapni, de a Francia házilag elkészítette, mivel csak 12 db számozott fabábu és egy dobófa kell hozzá. A lényeg, hogy egy előre kijelölt távolságból kell minél több bábut eltalálni és felborítani a dobófa segítségével. A feldőlt, elgurult bábukat azonban nem az eredeti helyükre állítjuk vissza, hanem pont oda, ahova a dobás után estek, így egyre messzebb kerülnek egymástól és egyre nehezebb őket eltalálni. Ezt a játékot általában felnőttek–gyerekek egyaránt élvezik, mert nem kell hozzá sok, csak egy kis ügyesség, és jól lehet vele a célzást gyakorolni.

Mölkky Kistesó szabályai szerint játszva

3. Kidobó

Jó hírem van: gyerekkorunk kedvenc labdajátéka még mindig nagyon népszerű a kisiskolások körében. Ha véletlenül épp akkor megyek délután Nagytesóért a suliba, amikor az udvaron kidobósoznak, egyszerűen lehetetlen hazaindulni vele. Főleg, ha különböző osztályokból verbuválódott a csapat: a kidobó a napköziben olyan jól összehozza a legkülönfélébb életkorú gyerekeket, hogy szervezni se lehetne ennél jobb közösségépítést.

A szülinapi zsúr kidobóját a Francia részvétele színesítette, és ez más játékokra is igaz lehet: ha szülőként beállunk egyenrangú társként (és nem játékvezetőként) a gyerekek közé, az sokszor fel tudja dobni a buli ereszkedő hangulatát, vagy a kisebb vitákról, sértődésekről jól eltereli a figyelmet. Persze olyan is van, amikor a csapat nem igényli a szülői „beavatkozást”, mert kiválóan elvannak egymással a kis barátok – a következő játékot például tökéletesen önállóan vitték végig:

 4. Kitől mit?

Ez egy nagyon egyszerű, körben ülős, sugdolózós játék, ami ideális levezetés lehet a kidobó után vagy akár a tortaevést követően, amikor tele a pocak. Bár megfigyelésem szerint a gyerekek tortaevés után is kiválóan tudnak cigánykerekezni vagy fogócskázni, de ha mégis le szeretnénk ültetni őket egy kicsit, ezzel a játékkal megpróbálhatjuk.

Tehát leülünk körben, és mindenki kitalál először egy főnevet, amit -tól, -től toldalékkal lát el, majd ezt belesúgja a szomszédja fülébe. Például szomszéd nénitől, békától, hullócsillagtól, zongorától. Ha mindenki súgott, fordul a kör, és jön a „mit?” kérdésre adott válasz: tárgyraggal ellátott főnevet súgunk a másik oldalunkon ülő fülébe. Pl. wc kefét, fagyit, lámpaernyőt stb. Amikor körbeértünk, mindenki összerakja magában a két oldalról súgva kapott szavakat és sorban, egymás után hangosan kimondjuk, kitől mit kaptunk, pl. „a szomszéd nénitől wc kefét kaptam”. Ennyi általában elég is szokott lenni ahhoz, hogy a gyerekek dőljenek a röhögéstől... Bízhatunk a fantáziájukban: általában nagyon kreatívak abban, hogy milyen meglepő szót súgjanak egymásnak.

+1 Arcfestés

Ez a joker ötlet nem épp játék, de annál menőbb programpontja lehet a bulinak: hívjatok arcfestőt!

Korábban az arcfestést mindig a nagyszabású tömegrendezvényekhez kapcsoltam, de kiderült, hogy egy kis létszámú szülinapi bulin is van létjogosultsága, sőt! Nagyon fel tudja dobni a zsúr hangulatát, és egy személyesebb, minőségi élményt tud nyújtani a szűk körnek köszönhetően. Ilyenkor nincs tülekedés, sürgetés, mint a majálisokon általában; nyugodtan ki lehet választani a mintát az arcfestő füzetből, megvitatni a kínálatot a barátokkal. Tartottam tőle, hogy amíg egy-egy gyerek az arcfestésen üldögél, addig a többi unatkozni fog, de ez egyáltalán nem így történt: mindenki óriási érdeklődéssel figyelte a festés minden mozzanatát, és nem tágítottak az ecsetek mellől. Rita, az arcfestő pedig kedvesen, türelmesen állta a sarat, és a keze alól szebbnél szebb minták kerültek ki villámgyorsan.

Bevallom, én magam is vonzódom az arcfestéshez: érzek abban valami ősi, rituális hagyományt, hogy egy ünnep alkalmával nem csak az öltözékünkkel fejezzük ki, hogy „ez a nap más, mint a többi”, hanem akár a testünket, bőrünket is kidíszítjük ideiglenesen. Így számomra csodálatos volt a felismerés, hogy az általam szervezett, privát arcfestést akár én is igénybe vehetem – hiszen miért lenne ez csak a gyerekek privilégiuma? Úgyhogy amikor már az ünnepelt és minden meghívott vendége sorra került, én is odaültem Ritához, és kértem tőle egy rózsaszín pillangót, amit aztán büszkén hordtam a nap hátralévő részében az arcomon, majd ugyanolyan szívfájdalommal mostam le magamról este, mint Nagytesó a hattyút.

Én azt mondom, arcfestést minden szülinapra! Ritát jó szívvel ajánlom; ez itt a Facebook oldala, ahol Nagytesó szülinapján készült munkáit is meg tudjátok nézni: Rita arcfestés

Ha tetszett az írás, oszd meg másokkal is, és kövesd mindennapi csavargásainkat Facebookon + Instagramon!