Hazafelé sétáltunk négyesben a játszótérről. Beszélni próbáltam valamiről a Franciával, de Kisbaba állandóan belekotyogott azzal, hogy „ búú! búú!!!”. Egy idő után már képtelenség volt cuki gügyögésnek hinni és ignorálni az egyre hangosabbá és türelmetlenebbé váló búzást, így megállítottam a babakocsit, Kisbaba szemébe néztem, és megkérdeztem: „ De hát mit szeretnél?!” –   „ Búúúúúú!!!!” Hangzott az egyértelmű válasz. „ Tu ...

A blogolás egyik nagyszerű velejárója, hogy az ember megismer más bloggereket is. Akár az online térben, akár személyesen jön létre a találkozó, mindig nagy élmény nekem egy közös érdeklődési pontból kiindulva felfedezni a másik ember világát. Ez történt akkor is, amikor először belelolvastam Sándor Eszter meséibe: mintha a nyári, farmos önkénteskedésünk hangulatába csöppentem volna, csak épp Eszterék a mindennapjaikat élik  így   –  tanyán, négy ...

Miután csúfos kudarcot vallottam a zsírégetéssel , egyértelmű volt, hogy más mozgásforma után kell néznem. Sok mindent kipróbáltam, de úgy igazán semmi sem vált be: ha babás tornákra mentem, valahogy mindig az lett a vége, hogy Kisbaba elvonta a figyelmemet, és a 60 perces órákból általában 15-öt tudtam tiszta mozgással tölteni, kétperces szakaszokra elosztva. Ha pedig a “normális”, gyerek nélküli edzést választottam, azzal rögtön két probléma is ...

Vannak napok, amikor nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy elterveztük.

Néha az az érzésem, hogy velem túl gyakran történik ilyen, de azért mindig újra próbálkozom: például amikor a francia barátaink Budapestre látogatnak, érthető, hogy kitalálok nekik valamilyen programot... Bár ne tettem volna!

Filou jött hozzánk a barátnőjével, az a srác, akinek a lakásába nyáron olyan jól befészkeltük magunkat Angers-ban. Nyilvánvaló, hogy ha a helyszűke és az ...

Bár a karácsonyt idén Magyarországon töltjük halételek és mákos édességek társaságában, kíváncsi voltam, mi az ünnepi menü Franciaországban. Öt kérdést tettem fel francia barátainknak és rokonainknak a gyerekkori ízekkel és az idén készített karácsonyi ételekkel kapcsolatban, a válaszaikból pedig a következő menüsor állt össze:

1. Pástétom

Elsőre talán meglepő, hogy amit mindannyian kiemeltek a karácsonyi menüt illetően, az egy tipikus ...

Öt hónapos volt Kisbaba, amikor úgy éreztem, nem bírom tovább. El kell kezdenem mozogni valamit, tudatosan és rendszeresen, mert az nem lehet, hogy minden második reggel úgy érzem magam a testemben, mint akit az éjjel összevertek. Oké, hogy a gyerek az első, akit görnyedve szoptatok (nem lenne muszáj görnyedve, de rendszeresen ezen a fura testtartáson kaptam magam), napi több órát hordozok a kendőben, és még néhányat a bal karomban, amíg jobb kézzel főzök, ...

Téli szünet ide vagy oda, eldöntöttük, hogy nem utazunk. Amióta Hatéves iskolás lett, a tanév rendje erősen meghatározza az utazásaink lehetséges dátumait – vagyis jobb híján maradnak a tanítási szünetek, amikor belevághatunk egy újabb kalandba. Mégis arra jutottunk, hogy hiába nagyon csábító a kéthetes, december végi-január eleji szabadság, szükségünk van egy kis nyugalomra, csendes együttlétre, amire a karácsony egyébként is jó alkalmat kínál.

...

A felnőttek világa általában hangos a mindenféle megkülönböztetéstől, legyen szó nemről, bőrszínről, vallásról vagy politikai nézetről, hol azért, mert valaki „műveli”, hol azért, mert valaki ellenzi. A gyerekek közötti megkülönböztetésről viszont ritkán esik szó. Nem arra gondolok, amikor a pedagógus másképp kezel bizonyos gyerekeket, mint a többséget, hanem amikor maguk a gyerekek viszonyulnak megkülönböztetően egyes társaikhoz. Bár A legyek urá ...

Szakadt az eső, amikor leszállt a repülőnk. Itthon kellemes vénasszonyok nyara volt még, amikor elindultunk, sok napsütéssel, egy szál pulcsiban játszóterezéssel. Ott pedig boldog voltam, hogy bár a kézipoggyász méretű kisbőrönd egyharmadát kitöltötte, de magunkkal vittük a meleg overállt. Azt hordta Kisbaba négy napon keresztül, parkokban, belvárosi sétákon, mert hiába volt hideg, nedves időnk, ezt a varsói hosszú hétvégét igyekeztem kihasználni. Nem ...

G yerekkoromban utáltam a Balatonra járni. Az a sok ember, a forróság, a zsírszag, a kitaposott, teleszemetelt fű a parton... Meg a fura szálláshelyek, ahol aludtunk... Például anyám egyik idős barátnőjének a lakása egy Balaton-parti társasházban, teleaggatva tájékoztató cetlikkel: „Az ágyneműtartóban található a takaró”, illetve „A konyhaszekrényben vannak az edények”, és még vagy húsz hasonló felirat. Legfeljebb tizenegy éves lehettem, de tisztán ...