Téli szünet ide vagy oda, eldöntöttük, hogy nem utazunk. Amióta Hatéves iskolás lett, a tanév rendje erősen meghatározza az utazásaink lehetséges dátumait – vagyis jobb híján maradnak a tanítási szünetek, amikor belevághatunk egy újabb kalandba. Mégis arra jutottunk, hogy hiába nagyon csábító a kéthetes, december végi-január eleji szabadság, szükségünk van egy kis nyugalomra, csendes együttlétre, amire a karácsony egyébként is jó alkalmat kínál.

Minden évben felmerül, majd parkolópályára kerül az az ötlet, hogy Franciaországban töltjük az ünnepeket a rokonoknál, hiszen így megvalósulna a családi együttlét és az utazás is – de túl sok új helyet a rokonlátogatások miatt egyébként sem fedeznénk fel, ahhoz meg elég drágák ilyenkor a jegyek, hogy karácsonyi pulykát enni Nyugat-Franciaországba menjünk. Egyébként is még csak három hónap telt el a két és fél hónapos francia utunk óta, úgyhogy ráérünk még a látogatással. Sőt, azóta is történt már egy s más az iskolakezdéstől kezdve a varsói kanapészörfön át a balatoni bringázásig, a francia nagyszülők budapesti látogatásáról nem is beszélve... Szóval van mit kipihenni, feldolgozni.

Ha viszont csendes, otthoni készülődés, akkor abba belefér egy kis kihívás, mondjuk az édességeket illetően!

Nasi- és desszertstopot tartunk karácsonyig!

Az utazások során nehéz odafigyelni a rendszerességre vagy a következetességre, főleg ami az egészséges táplálkozást illeti. Sokat tudnék mesélni arról, hogyan mondtam le szép fokozatosan szinte minden hozzátáplálási elméletemről a többezernyi megtett kilométer során, mert az új környezethez, körülményekhez való alkalmazkodás felülírja az addig megingathatatlannak hitt aranyszabályokat is.

Most viszont itt az advent, megkezdődik a karácsonyra való készülődés, és az ajándékokkal együtt nem árt a testünket (és vele együtt a lelkünket) is előkészíteni az ünnepre.

Nem csak a bikiniszezon motiválhatja az embert arra, hogy odafigyeljen egy kicsit a helyes táplálkozására – és az adventi édességstopnak nem is az a lényege, hogy jól mutassunk utána az ünnepi bundában.

A külsőnk helyett most a belsőnk megmunkálására kerül a hangsúly: izgalmas dolog egy kis önmegtartóztatást gyakorolni a karácsony bősége előtt. Gondolok egyrészt a napokon át tartó ünnepi zabálásokra, amik talán nem lesznek annyira féktelenek, ha előtte egy kis kúrára fogjuk a szervezetünket. Meglátjátok, négy hét édességböjt után nem fogjátok tudni végtelen számban tolni a mákos bejglit vagy a kókuszgolyót, mert időben jelezni fog a gyomrotok, hogy elég. Másrészt gondolok itt a belső, lelki síkra is: sokkal jobban meg tudjuk élni az ünnepet és örülni fogunk minden pillanatának, ha az egy puritánabb, kis lemondásokkal járó időszak után következik – így nagyobb lesz a kontraszt és maga az élmény is.

A legnagyobb kihívás az édességmentes adventben maga az ünnepi készülődés lesz: mi is fogunk sütni bejglit és mézeskalácsot, mint minden évben, ám idén csak karácsonykor fogjuk őket megkóstolni. A Mikulás, reméljük, idén is jön hozzánk, de ha édességet hoz, azt csak karácsony után fogjuk megenni. Ugyanígy, ha édességet kapunk ajándékba ebben az időszakban valakitől, azt félretesszük az ínséges januári napokra.

A legnehezebb dolga egyértelműen Hatévesnek lesz az iskolában. Ott elkerülhetetlenek a szülinapi tortázások, az uzsikeksszel való kínálgatások, a menzás étrendbe beépített desszertek, hát még az iskolai mikuláscsomag tele csokival... Tehát sokkal-sokkal több kísértésnek van kitéve, mint a Francia a munkahelyén vagy én itthon Kisbabával. Megbeszélésünk szerint Hatéves főleg az édességnassolásról igyekszik lemondani, tehát nem csak hogy nem visz magával kekszeket, nápolyikat, házi sütiket (bár eddig se vitt túl gyakran), de ha lehet, a barátaitól se fogad el ilyesmiket. A közös, tanító néni által szervezett sütifogyasztásban viszont részt vesz, mert azt se szeretnénk, ha a mi családi kihívásunk miatt kilógna a közösségből.

Ami Kisbabát illeti, az biztos, hogy neki is jót fog tenni a sütiszünet. Azt elfogadtam, hogy mivel második gyerek, a nagytesót utánozva hamarabb akar részesülni minden földi jóból, mint ahogy azt a WHO ajánlaná. De hogy képes ugyanannyi sütőtökös muffint betolni, mint az apja, az azért ijesztő...

Kövessétek édességmentes adventünk alakulását a Facebook oldalunkon!