Barátokat látogatni kisgyerekkel mindig necces. Az, hogy valakivel ezer éve haverok vagyunk, és végtelen sok közös hülyeségen estünk túl együtt, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy a gyerekünkkel is jól megtalálja majd a hangot. Vagy azért, mert neki nincs gyereke, és nem is akar, vagy azért, mert akar, de még nincs, vagy mert van gyereke, de sokkal kisebb/nagyobb, mint a miénk, vagy pont akkora, de teljesen más elvek szerint neveli. De ha még pont ugyanakkora gyereke is van és pont ugyanúgy is neveli, mint mi, akkor is elkerülhetetlen, hogy a gyerekek két perc közös együttlét után úgy összevesznek, hogy muszáj rövidre fogni a látogatást és hazamenni.

Ezúttal azonban minden másképp történt, mint ahogy lélekben felkészültem rá. A Francia két barátját látogattuk meg egymás után, és mindkét, egyébként teljesen különböző helyen annyira jól éreztünk magunkat, hogy a tervezettnél tovább maradtunk egy nappal, engedve a kedves – és reméljük, őszinte, de így utólag már mindegy is – marasztalásnak.

Ház Angers-ban

Haver 1.: Le Gros (Ez egy becenév, a jelentése: A Nagy vagy A Kövér, ugyanis egy alacsony, és régebben még vékony srácról van szó.)

Egy kis faluban él. Bejár dolgozni a közeli városba. Nős, és ami a számunkra legfontosabb: van egy kétéves kisfia. Tudtam, minden ezen a gyereken áll vagy bukik majd. Drukkoltam neki, hogy sikerüljön elviselnie minket: a két lányt (fúj, lányok, az egyik ráadásul kisbaba), az apukájukat, aki kisgyerek szemmel ijesztően magas és szőrös, és a furán beszélő anyukájukat (ez lennék én – és most el is árultam magam, hogy nem beszélek tökéletesen franciául).

Szóval megérkeztünk, és legnagyobb meglepetésemre rövid időn belül már érezni is lehetett a kémiát a gyerekek között. Valóságos szerelmi háromszög alakult ki: a kisfiút elbűvölte Hatévesünk jelenléte, aki kedves leereszkedéssel foglalkozott vele, és közben nagyon élvezte, hogy a fiú már elég nagy ahhoz, hogy végrehajtsa az utasításait, de még túl kicsi, hogy rájöjjön a turpisságra és ellent mondjon neki. Kisbaba pedig óriás szemekkel és hatalmas érdeklődéssel követte a kisfiút mindenhova; nem kellett szórakoztatni, nem nyűglődött, mert teljesen lekötötte a nála csak egy kicsivel nagyobb emberke.

A kiváló társaságon kívül csodálatos volt még Le Gros-nál maga a helyszín: egy óriási családi ház kerttel, minden gyerekbiztos és gyerekbarát módon be- és elrendezve. Tehát semmi törékeny mütyür másfél méter alatti magasságban, semmi rovarirtó szer a sarokban, semmi virágágyás a bejárattól két lépésre. Viszont rengeteg játék, mesekönyv, otthonosan szerteszéjjel szórva a házban, a kertben hintaágy, kismedence, és a legjobb: a játék traktor, ami akkora, hogy fel is lehet rá ülni. Ilyen csodák egy lányos lakásban nincsenek, vagyis eddig még nem voltak, de asszem már tudom is, mit fog hozni a Jézuska fél év múlva a telekre.

Nincs nagyobb boldogság egy forró nyári napon a felfújható medencénél

Azt, hogy a lányok milyen jól elvoltak új kis cimborájukkal ebben a gyerekparadicsomban, az mutatja a legjobban, hogy én egy fél napon keresztül tudtam kúrálni a gyomorvírusomat anélkül, hogy valaki kétpercenként bejött volna hozzám az elsötétített szobába, ahol aludni próbáltam. Mire eljött a búcsú pillanata, tulajdonképpen meg is gyógyultam.

Haver 2.: Filou (Ez is egy becenév, de könnyen kitalálható, milyen keresztnévből ered. Többet nem is árulok el.)

Ő egy városban, Angers-ban bérel lakást. Szereti a rockzenét, van egy lemezjátszója és hozzá egy elismerésre méltó bakelitgyűjteménye. De ami számunkra a legfontosabb: van egy barátnője is. Aki egy másik lakásban lakik. Szintén egyedül. Kapiskáljátok már? Filou átengedte nekünk a lakását, ő pedig az ottlétünk alatt a barátnőjéhez költözött. Így mindenki jól járt, de főleg mi. Kaptunk egy kétszobás, teraszos kérót egy tökjó francia város közepén! Cserébe csak a macskát kellett etetnünk, aki annyira félt a gyerekektől, hogy be se mert jönni a lakásba, csak a teraszon eszegetett magányosan.

Önlocsolás a teraszon

Filou esténként meglátogatott minket az otthonában, ekkor lelkiismeretesen beszámoltunk neki, hogy aznap mit tettünk tönkre, pl. két pohár széttört, elárasztottuk vízzel a fürdőszobát, lecsöpögtettük dinnyével a kanapét, stb, stb. Filou mindent türelmesen végighallgatott, aztán megkérdezte, hogy van a macska. Ezen kívül semmi nem érdekelte. Én mondom nektek, ha tehetitek, olyan haverhoz menjetek ezentúl látogatóba kisgyerekkel, aki egyedül lakik egy albérletben egy macskával. Mivel hál' Istennek eleve nem volt se makulátlan tisztaság, se katonás rend, se túl sok értékes (saját) tárgy a kéróban, ezért nem is tudtunk akkora kárt okozni, mint amilyet egyébként lehetne egy ilyen többnapos vendégség során. Egyedül a lemezjátszó miatt izgultam egy kicsit, de olyan egyszerűen működött, hogy 10 perc össze-vissza kapcsolgatás után már Hatéves is önállóan tudta kezelni, és attól fogva állandóan dübörgött nálunk a rock 'n' roll, természetesen nyitott ablakoknál, az első emeleten.