Vannak napok, amikor nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy elterveztük.

Néha az az érzésem, hogy velem túl gyakran történik ilyen, de azért mindig újra próbálkozom: például amikor a francia barátaink Budapestre látogatnak, érthető, hogy kitalálok nekik valamilyen programot... Bár ne tettem volna!

Filou jött hozzánk a barátnőjével, az a srác, akinek a lakásába nyáron olyan jól befészkeltük magunkat Angers-ban. Nyilvánvaló, hogy ha a helyszűke és az éjszakánként még mindig ébredő Kisbaba miatt szállással nem is tudtuk viszonozni a vendégszeretetét, azért az egyértelmű volt, hogy töltünk némi időt együtt a városban. De hol?

Hova menjünk a két gyerekkel és egy fiatal francia párral, hogy mindenki jól érezze magát? Ez a kérdés igazi rejtvénynek tűnt.

Először kitaláltuk, hogy állatkertbe megyünk. De aznap pont esett az eső és hűvös szél is fújt. Én próbálkoztam azzal az ötlettel, hogy az elefántházból átrohanhatunk a pálmaházba, onnan pedig a hüllőkhöz, de ezt leszavazták. Akkor találkozzunk a jól bevált, kedvenc gyerekbarát kávézónkban, a HellóAnyuban! Ebben meg is egyeztünk, kitűztük az időpontot szombat délutánra. Aztán ahogy az lenni szokott, elcsúszott a délutáni alvás, nehezen indultunk el, de már egy járművön zötykölődtünk családostul, amikor jött a telefon, hogy Filouék visszamentek a szállásukra. Egész nap mászkáltak, benéztek a HellóAnyuba, látták, hogy mi még nem vagyunk ott, rengeteg másik gyerek viszont igen, így inkább visszavonulót fújtak. “De ugye este a gyerekek nélkül még találkozunk?”

Hát persze, örömmel, de most mi mit csináljunk a belváros közepén a két lánnyal? Megkérdeztük Hatévest, mihez lenne kedve, úgyis borult a program, halljuk, mi a szíve vágya. Az, hogy menjünk a macskás helyre, ott régen jártunk. Ez igaz, van egy kávézó nem messze a Bazilikától, ahol különféle macskák kószálnak szabadon, lehet őket simogatni, bámulni, vagy az asztalról lezavarni, mert oda is felugrálnak, de úgy láttam, ezen a helyen ez csak engem irritál. Szóval odamentünk, de az ajtónál tovább nem jutottunk: gyerekstop címén nem engedtek be minket. Állítólag már épp elég gyerek tartózkodott a helyen, és kettővel több már jelentősen megzavarta volna “a macskák, a felszolgálók és a többi vendég nyugalmát”, ahogy a hostess fogalmazott.

Ezen annyira megrökönyödtünk, hogy azonnal ki is fordultunk a legfeljebb macskabarátnak, de gyerekbarátnak biztosan nem nevezhető Cat Caféból. Néhány percnyi téblábolás után úgy döntöttünk, leteszteljük kedvenc gyrososunk új éttermét – a Kerkyra ugyanis nemrégiben egy tágasabb helyiségbe költözött. Innen is hamar kimenekültünk: a helyváltoztatásnak köszönhetően a korábban az utcán, a büfé előtt kígyózó sor most bent kígyózott. Hiába tudom, hogy az íz kárpótólna a minimum 20 perc várakozásért, éhen halni akaró kisgyerekekkel a sorban állás kibírhatatlan.

Folytatódott a kissé céltalan bóklászás, Hatéves kezdett kiborulni.

Mit csinálunk? Hova megyünk? Mit eszünk? Éhes vagyok!!!!

Nem hatotta meg, hogy szerintünk nagyon is kellemes az esti fényekben Pest belvárosában andalogni, amit négyesben tényleg nem csinálunk gyakran – de az ő korában a séta önmagában még nem izgi. Végül ráakadtunk Frici Papa Kifőzdéjére, ahol volt etetőszék, gyors kiszolgálás, normális árak és finom ételek. Kisbaba csak úgy döntötte magába a gulyáslevest.

Minden jó ha a vége jó - de kalandjaink még közel sem értek véget! A jóllakott gyerekeket rábíztuk a nagyszülőkre, hogy mi legalább moziba elvihessük Filou-t és Marie-t. Szerencsére mindig megy egy-két francia nyelvű film a kis mozikban, kinéztünk egyet, újra leszerveztük a találkozót, és a kezdés előtt 15 perccel megérkeztünk. Szerintem én ennyire időben, azaz idő előtt még soha nem érkeztem meg sehova, így szinte felfoghatatlan volt számomra, hogy már elfogytak a jegyek… Mert ebben a mai modern világban előre felvásárolták őket a neten! Én elég sok mindent intézek interneten keresztül, de mozijegyet valahogy még nem jutott eszembe előre venni... Hát nem azt lehet olvasni mindenhol, hogy veszélyben vannak az artmozik, mert nem jár senki a vetítésekre? Sebaj, a másik mozi biztos kong az ürességtől, a biztonság kedvéért taxiba szálltunk, hogy jó előre odaérjünk a hirtelenjében kiválasztott másik francia filmre. Ahol dettó ugyanaz a hír fogadott minket…. A havas-esős szombat este megcsinálta az artmozik forgalmát, csak mi folytattuk a kóborlást hontalanul.

A program városnézésnek sem volt utolsó, csak épp kockára fagytunk közben, mert nem erre készültünk ruházatilag. A sors fintora, hogy végül egy harmadik moziba ültünk be egy forralt borra, mert máshol már szabad asztalt se találtunk… Nagy nehezen megjelent a felszolgáló, rendeltünk, nagy sokára kihozták az italt, így épp annyi időnk maradt, hogy gyorsan felhörpintsük a meleg nedűt, aztán rohanhattunk is haza, mert lejárt a gyerekvigyázásra leegyeztetett idő…

Tetszett? Olvasd el azt is, hogyan ne menj ügyintézni gyerekkel!

 Kövesd mindennapi csavargásainkat Facebookon és Instagramon is!