Provins gyönyörű! Ezt a középkori hangulatú városkát választottuk két vendégeskedés közötti pihenőhelyül. És bár megérkezésünkkor már egyértelművé vált, hogy nem csak az előző napi hajnali repülőút, hanem egy magunkkal hozott vírus tett minket taccsra, másnap délelőtt sikerült erőt gyűjtenünk egy kis sétára.

Provins a középkori Franciaország harmadik legnagyobb városának számított 80 000 lakosával Párizs és Rouen után. Saját pénznemmel rendelkezett; jelentős kereskedelmi központként kapcsolatot teremtett Észak-Európa és a mediterrán világ között. Ez az időszak olyan nyomot hagyott a város arculatán, mely a mai napig meghatározó, és amiért Provins 2001-ben az UNESCO világörökségi listára is felkerült.

Ismeritek azt az érzést, amikor több száz éves, épen maradt óvárosokban sétálgattok, és megöl titeket a kíváncsiság, vajon hogy nézhetnek ki belülről a réges-régi házak? Amikor azon morfondíroztok, lakik-e bennük valaki vagy berendezték-e luxusirodának? Hát mi most nem csak bepillantottunk az egyikbe, hanem meg is szálltunk benne – időutazásba illő élmény volt. Kacskaringós, szűk lépcsőház, fa tartóoszlopok, kilincs nélküli, retesszel felszerelt ajtók. De a leginkább meseszerű mégis az ágy volt.

A fából és téglából épült házak jellegzetes „csíkos” homlokzatán kívül elvarázsolt minket a városka kis folyója is: a neve Voulzie, és egészen meglepő helyeken tud felbukkani, szinte velencei hatást idézve.

Provins legfontosabb nevezetességét, a Cézár-tornyot és a régi városfalakat ti semmiképpen se hagyjátok ki, ha már arra jártok; sajna én csak messziről csodáltam őket. Bár elindultunk feléjük a dombra, engem útközben megrohamozott a hűségesen Magyarország óta velem tartó vírus, és mivel nem akartam hős lovagként a torony lábánál összeesni, inkább kényszerpihenőt tartottam Kisbabával egy terebélyes fa árnyékában. Addig Hatéves felszaladt a Franciával a falakhoz, mert éhes volt, és valamiért azt hitte, ott lesz kaja, aztán csalódottan visszajött, mert csak műemléket talált. Ilyen kulturális élményekkel gazdagodva folytattunk utunkat Blois felé.