December második hetében került elém az első cikk a last minute ajándékötletekről. Majd egy online mamicsoportban (nevezhetném virtuális fonónak is) olvastam a sokkoló kérdést azzal kapcsolatban, honnan lehet még „ilyenkor az utolsó pillanatban” ajándékot rendelni, hogy az karácsonyig megérkezzen. Meglepetésemben hirtelen azt se tudtam, hogy a szívemhez kapjak-e vagy a leesett államat rakjam-e vissza a helyére – én ugyanis nem hogy „utolsó pillanatos megoldásokon” nem töprengtem még, de egyáltalán el se kezdtem foglalkozni az ajándék-üggyel...

Fotó: Kira auf der Heide (Unsplash)

Gyorsan megnyugtattam magam, hogy ez csak a szokásos vásárlási hisztéria, ami már az ajtómon kopogtat – de én persze ellenállok neki, és nem hagyom magam kizökkenti a slow hangulatból! (Ej, ráérünk még arra az ajándékbeszerzésre! – mondta volna ilyenkor Pató Pál úr, aki meggyőződésem szerint a slow living mozgalom előhírnöke volt.) Eltelt egy kis idő, advent utolsó napjaiba értünk, de én nem álltam sokkal jobban a karácsonyi készülődéssel: épp csak elkezdtem ötletelni, máris komoly nehézséggel szembesültem. Lemaradtam a házhoszállításról! A webshopok böngészése során a szemembe ordított a felirat: a futárszolgálatok túlterheltsége miatt nem garantálják a késedelem nélküli házhozszállítást.

Akkor most mi lesz? Indulhatok tülekedni, sorban állni a gyerekekkel a karácsonyi tumultusban? Miért hagytam már megint mindent az utolsó pillanatra?!

Mindenre van mentség

Persze kifogásom mindig van. Októberben nagycsaláddá bővültünk; egy nagyétkű kisbaba, egy örökmozgó kétéves és egy érzékeny lelkű kisiskolás tölti ki az életem minden egyes pillanatát meglehetősen sűrű és intenzív tartalommal. Ha ez még nem lenne elég, elárulom, hogy a nyári lakásfelújítás óta még mindig nem üzemel a kazánunk, így a mindennapi rutinomba szervesen beépült a szerelőkkel és a hivatalokkal való szélmalomharc: vagy egy gázszerelővel telefonálok, vagy épp a Gázművekhez megyek be, vagy a villanyszerelőt próbálom elérni... Hogy közben december lett és rohamosan közeledett a karácsony? Hazugság lenne, ha azt írnám, hogy nem vettem észre, de valahogy mindig akadt valami sürgősebb elintéznivaló, mint az ajándékbeszerzés.

Ennek ellenére nem adtam fel, hogy valamivel mégis meglepjem a szeretteimet – csak épp a szokásos bevásárlókörút helyett hagyományújító alternatívákon kezdtem el törni a fejem. Több-kevesebb sikerrel...

 

Grafika: Czikkely Panni (@czikkcakk)

Képeslap külföldre

Mivel a férjem egész családja Franciaországban él, és az ünnepeket általában nélkülük, Magyarországon töltjük, mindig nagy dilemma, mivel kedveskedjünk nekik a távolból. Fénykoromban, amikor még csak egy gyerekkel voltam otthon, aki ráadásul mind éjjel, mind nappal nagyokat aludt, saját készítésű, bekeretezett fotómontázst és frissen sütött mézeskalácsot küldtem a francia rokonoknak. Emlékszem, a postán dolgozó hölgy az illatról rögtön kitalálta, mi van a csomagban; lelkendezve vette át a küldeményt, és bevallotta, hogy imádja a mézeskalácsot. Lehet, hogy mindenki jobban járt volna, ha megtartja magának a pakkot: a címzett ugyanis csak januárban kapta kézhez a kőkeményre száradt, nem túl étvágygerjesztő sütiadagot, hozzá egy ripityára tört képpel...

Idén már nem akartuk a véletlenre bízni a dolgot. Már októberben, harmadik gyermekünk születésekor megbeszéltük a Franciával, hogy két legyet ütünk egy csapásra: december elején az újszülött fotókkal együtt kívánunk boldog karácsonyt!

Mivel ez egyszerű, de nagyszerű ötletnek tűnt, gondoltam, adjuk meg a módját, úgyis van még idő decemberig: fotóst hívtam, aki szuper képeket csinált a babáról és rólunk. Éljen, végre vannak rendes családi fényképeink, már csak ki kell nyomtatni őket! Továbbá keresni kell néhány különlegesebb képeslapot, ha már a kézzel írt sorokon kívül nem csatolunk mást a fotókhoz. Legalább támogatom a magyar grafikusokat és hírüket viszem külföldre! Nos, nem folytatom a teendő-listát, amit magamnak duzzasztottam fel beláthatatlan hosszúságúra: sikerült annyira elvesznem a képeslapküldés részleteiben, hogy a Joyeux Noel (Boldog karácsonyt) helyett inkább már Bonne année-t, azaz boldog új évet kívántuk a lapokon...

Képeslapok és fotó: Zugműhely 

Elszalasztott pecsét

A francia rokonságot kipipáltuk, maradt a magyar. Sok unokaöcsivel és -hugival. Mi legyen? Mindenki külön-külön kap egy kis apróságot, vagy a tesók közösen valami nagyobbat? De ami a legkisebbnek érdekes, az a legnagyobbnak már dedós... Végül kitaláltam egy nagyszerű ajándékot, amit most elárulok, mert a túl jól sikerült slow készülődés miatt mégsem ezt kapták idén, jövő karácsonyig meg úgyis elfelejtik, ha el is olvassák ebben a cikkben (csak én felejtsem el!). Ez pedig a családi ex libris pecsét, amivel minden családtag vidáman telepecsételheti a könyveit. Csak hát mivel ez egy névre szóló ajándék (az én esetemben a pecséten a családnév szerepelt volna), időben le kell adni a rendelést, hogy sikerüljön legyártani és kiszállítani karácsonyig... Amire még lett is volna esélyem, ha nem húzom el az időt épp az aggodalmaskodásommal. Én ugyanis emailt írtam először az egyik, majd a másik pecsétkészítőnek, amiben érdeklődtem a munkafolyamatok sebességéről, aztán vártam a választ, amiben az állt, hogy rizikós, de nem lehetetlen a karácsonyfa alá érkezés, én pedig mérlegelni kezdtem a kockázatot...

Mert mi van, ha megrendelem, kifizetem, várok, és nem jön? Januárban nem adhatom át az unokahúgaimnak azzal a szöveggel, hogy bocsi, késtek az angyalkák!

Vegyek akkor mást is? De mit? És ha mégis megjön a pecsét, akkor nem lesz ez így mind túlzás? Ekkor jöttek szembe velem a hírek a csomagküldő szolgálatok sanyarú sorsáról: a csomagautomaták megteltek, csúszás várható minden szállításnál... Ekkor új emaileket írtam, amiben a személyes átvétel iránt érdeklődtem, de a pecsétesek időközben lehúzták a rolót, én pedig kezdhettem elölről az egész ötletelést. Csak épp jónéhány nap veszteséggel.... Sebaj, a pecsétek tervét elraktározom egy másik alkalomra, csak jusson eszembe időben!

 Élmény ajándékba?

Mindenki tudja, hogy vészhelyzetekre (pl. elfelejtettem, elfogyott, nem volt időm és/vagy ötletem) legjobb menőöv a jegy. Koncertre, színházba, moziba, kiállításra, kalandparkba, fürdőbe – szinte mindegy, hova, csak a célszemély érdeklődési köréhez passzoljon valamennyire. Előnye, hogy online bármikor megvásárolható és bárhol (otthon, munkahelyen, szomszédnál, papírboltban) kinyomtatható. Szerintem egyébként vészhelyzeteken kívül is remek ajándék, mert egy jó program olyan örömforrás tud lenni, ami maradandóbb élményt nyújt egy kevéssé hasznos tárgynál. (És ezt most nem a karácsonyi bögrék ellenében írom, mert nálunk speciel olyan fogyóeszköz a bögre, hogy mindig örülök neki!)

Szóval kitaláltam, hogy Nagytesónak színházjegyet veszek ajándékba. Ovis korában rengeteg gyerekelőadást néztünk meg együtt, de amióta megszülettek a testvérei, ritka alkalmakká váltak ezek a „csöndben ülős” programok. Kinéztem neki a Mary Poppinst a Madách Színházban, arról annyi jót hallottam már; nem mellesleg mi igazi rajongók vagyunk: már a harmadik Mary Poppins kötetet olvassuk esténként. Keresgéltem az előadás időpontjai és a szabad helyek között, és döbbenettel vettem tudomásul, hogy már csak áprilisra tudok jegyet venni, akkor is csak az utolsó sorokba... Egye fene, erre lecsapok, különben soha nem jutunk el megnézni a darabot! De hogy adjak egy gyereknek egy négy hónappal későbbi élményt ajándékba? Neki még a jövő hét is elérhetetlenül távolinak tűnik! Ettől inkább csak elszomorodik, ha meglátja, milyen soká megyünk... Várjunk csak, márciusban van a szülinapja... Ez az, majd akkor odaadom neki, legalább már megvan a szülinapi ajándéka! De mi legyen a karácsonyival?...

Kísérőkártyák és fotó: Zugműhely 

Persze végül sikerült ezt-azt beszereznem mindenkinek, élményajándékokat és olyan tárgyakat is, amire épp szükség van. (Jaj, a bögrét idén ki is felejtettem!) De az egész ajándékozásban nem ez a lényeg. Hanem hogy gondolunk a másikra és igyekszünk a kedvében járni.

Viszont jó, ha eszünkbe jut az is, hogy az ajándékozás csak az egyik módja a szeretetünk kifejezésének.

Ha hiszünk Gary Chapmannek, akkor van még legalább négy másik. Például a minőségi idő. A karácsony egy remek alkalom az értelmesen együtt töltött időre! Nem kell különleges dolgokat csinálni. Csak leülni a másik mellé és figyelni rá. Megajándékozni az időnkkel. Most én is azon leszek, hogy ne csak fél füllel és fél szemmel figyeljem a családomat, mindenfélét multitaskingolva közben, hanem végre teljes szívvel feléjük fordulva.

Grafika: Biró Eszti (@sztuugraphic)

A Zugműhely és a képeslapok további alkotói: Czikkely Panni (@czikkcakk), Mayer Tamás (@tamas_mayer), Szász Ákos (@akosszasz).

Kövessétek mindennapi csavargásainkat Facebookon és Instagramon!