Csütörtökön rengeteg minden történt, mert észbe kaptunk, hogy már alig négy napunk van hátra a farmozásból. Hirtelen mindent be akartunk pótolni, amit az előző másfél hétben tervezgettünk, de nem jutottunk el a megvalósításig, annyira kitöltötte eddig a napjainkat és a gondolatainkat a farm mindennapi élete.

Les Jardins Respectueux - látogatás a châteaubernard-i botanikus kertben

Így csütörtökön az ebéd után felkerekedtünk a többi önkéntessel együtt, hogy meglátogassuk a közeli biokonyakkészítő műhelyet. Igen: bio és konyak, ami egy családi gazdaságban készül immár harminc éve a Boutiers-Saint-Trojan nevű falucskában. Apáról fiúra száll az eljárás titka, de azért a látogatóknak is szívesen megmutatják az óriási lepárlót és a hordót, amit a kezdetektől a mai napig használnak. A konyakban a bio persze az a szőlő, amiből először bor készül, majd a borból az a 40 fokos ital, ami a régió legnagyobb városáról, Cognacról kapta a nevét.

Érdeklődő látogató a konyakgazdaságban

Nem is Franciaországban lennénk, ha nem lenne több fajtája, és százmillió fogyasztási szokása ennek az aranyszínű alkoholos italnak. Az olcsóbb verziót tonikkal keverik, ez a „konyak-schweppes”, a helyi fiatalok VBK-ja, illetve a farmon is ezzel koccintottunk a szülinapozások alkalmával. Frissítő, nem túl erős pia, nyári estéken jól csúszik. Az összes többi verzió számomra konyak marad, de az évjárattól és a szőlőtől függően étvágygerjesztő aperitifnek, vagy emésztést segítő desszertkísérőnek is fogyasztják.

Továbbá az általunk rendezett vendégség előkelőségfaktora is eldöntheti, hogy melyik üveget kínáljuk épp a konyakgyűjteményünkből. Nézzünk két példát. Egy haverod áthozza bemutatni az új barátnőjét, akiről még nem lehet tudni, mennyire konyakszakértő. Biztos, ami biztos, célszerű ilyenkor egy kicsit felvágni és megmutatni, hogy van ám olyan aperitifnek valód a szekrényben, amit nem érdemes schweppesszel keverni. A tökéletes megoldás ilyenkor egy picit sötétebb árnyalatú, mondjuk 2010-es évjárat – se nem túl testes, se nem túl könnyed, és még meg is fizethető. Ha még ki sem bontottad az üveget, de az új csaj már megkérdezi, hogy van-e otthon schweppesed, akkor tudod, hogy következő alkalommal elég lesz a 2017-es legolcsóbb konyak is.

De lássuk a következő példát. Az apósod szülinapját ünneplitek, és te vagy az alkoholfelelős. Az egész napon át tartó ünnepi ebéd garantált. Itt az alkalom, hogy előhúzd a 30 éves (és 150 eurós) konyakodat az italbárod mélyéről! (Mert nyilván nem egy sima konyhaszekrényben tartod az ilyen értékű alkoholos italokat, hanem a lakásban kifejezetten erre a célra kialakított italbárban). A hosszú vendégség során van idő lassan ízlelgetni, és kortyonként véleményt nyilvánítani a fenséges nedűről, ami nyilván nem üti meg annak a konyaknak a szintjét, amit az apósod tavalyi szülinapjára kapott  egy barátjától....

Szóval így nyúljatok a konyakos üveghez a jövőben!

Kóstolásra várva

A konyakkóstolás után egy botanikus kertbe mentünk, ami egy nagyon zöld fesztiválhelyszínre emlékeztetett. A kertet egy egyesület működteti; példaértékű, ahogy különféle művészeti és gasztronómiai programmal hihetetlenül izgalmas alkotó- és szórakozóhellyé varázsolnak egy zöldterületet, ami a használattal párhuzamosan nem lepusztul, hanem növekszik, burjánzik és termést ad. Koncert, színház, gyerekprogramok, kóstolás, a kert vezetett látogatása tekervényes utakon, tematikus rendezvények a kert növényeihez kapcsolódóan. Ottjártunkkor egy fiú és egy lány éppen pizzatésztát gyúrt, ugyanis minden csütörtökön pizzát sütnek, amit az este érkező vendégek a kert fűszernövényeivel saját maguk ízesíthetnek. Nagy volt a kísértés, hogy mi is maradjunk, de az óránkra néztünk, és ijedten konstatáltuk, hogy késésben vagyunk az interjúnkról.

A nem mindennapi növényfuttató alatt lesz a pizzázás

A farmon már várt minket az egyik nagy napilap, a Sud Oest (Dél-Nyugat) újságírója és fotósa. Kifejezetten az önkéntes program érdekelte őket: miért csatlakoztak a házigazdáink a WWOOF franciaországi szervetéhez, és mi miért ezt a formáját választottuk a nyaralásnak. A válaszaink a nyomtatott sajtóban csak augusztusban lesznek olvashatók, ebben a cikkben viszont én már összefoglaltam a farmozás csodáit.

Egy faágakból készült kapu a botanikus kertben. A ráakasztott táblán ez áll: "Cultiver un potager, ce n'est pas seulement produire ses légumes, c'est apprendre a s'émerveiller du mystère de la vie" (A veteményeskert gondozása nem csak zöldségek termesztését jelenti, hanem hogy megtanuljuk csodálni az élet misztériumát.) Pierre Rabhi 

A napot a házigazdáink meglepően nagylelkű ajánlata zárta: gyerekmentes kimenőt kaptunk tőlük az estére! Ami azt jelenti, hogy nem csak hogy hajlandóak voltak minket nélkülözni az esti feladatoknál (pl. kecskék beterelése, fejése, a kecskesajt ellenőrzése, vacsora előkészítése, mosogatás és az egyéb aktuális fizikai munkák, amiket a Gazda a Franciával végzett), hanem még vállalták Hatéves és Kisbaba felügyeletét is, ami további munkaerőt vont el az esti rutintól. Kicsit kérettem magam, de a Gazdasszony állította, hogy a másik három önkéntes lánnyal majd beosztják a gyerekvigyázást, és egyébként is, három-négy órát a gyerekeink is kibírnak nélkülünk. Így is lett; éppen palacsintáztunk Cognac városában a Franciával, mikor ezt a megnyugtató képüzenetet kaptuk:

Nem csak gazdának, de bébiszitternek is tökéletes!