Nyolc nap múlva utazunk. Egy bő hetünk maradt a gépre szállásig és az egész nyáron át tartó utazásra való felkészülésig. A gépre viszont csak hárman fogunk felszállni: a lányaim és én. A Francia már három nappal korábban útnak indul kocsival, ő szállítja majd azt a kisebb költözéssel felérő cucchalmot, amit most nélkülözhetetlennek érzünk a mindennapi életünkhöz. Hogy Franciaországban ebből mennyi fog kelleni valójában, az majd kiderül... De gyanítom, hogy a töredéke.

Már most látom, hogy a sok fontosnak hitt tárgyat, az időjárás változékonyságának megfelelően összeválogatott ruhakupacot inkább csak a magunk megnyugtatására utaztatjuk magunkkal, nem pedig azért, mert nélkülük nem élnénk túl a nyarat. Tegnap egy félórás séta alatt bőrig áztunk a hirtelen leszakadó nyári esőben, mert a szomszédos Ligetbe nyilván nem vittünk magunkkal esőkabátot, gumicsizmát, esővédő ponyvát a babakocsira. A Kisbaba csodálkozó-méltatlankodó arckifejezésén röhögcsélve gyorsan hazaszaladtunk (ezért a fejért már megérte rosszul időzíteni a sétát), megszárítkoztunk és kész. Szóval mindent meg lehet oldani, külföldön is lesz hova behúzódni az eső elől, de valahogy mégis jobb közérzettel fogom bezárni majd magunk mögött az ajtót, ha tudom, hogy megvannak az esőkabátok és a százmillió váltóruha is. A buborékfújókról, színezőkről, krémekről és háromnapi hideg élelemről nem is beszélve...

Ha eső van, pocsolya is van, juhéjj!

A „biztos minden megvan?” mondatot mantrázó anyalelkiismeret megnyugtatására persze ott van az az érv, hogy nem a dzsungelbe / sivatagba megyünk, hanem egy civilizált nyugat-európai országba. De! Hozzáteszem, hogy ebben a szupercivilizált országban minden sokkal drágább is, és nem azért spóroltunk erre az utazásra, hogy ott majd a pénzünk felét popsitörlőre költsük. Úgyhogy viszünk jó sok popsitörlőt, és persze orrszi-porszit is, mert azt sajnos az elég magas gyerekkínzó faktora miatt nem lehet kapni egy ennyire civilizált országban. Ez már néhány éve kiderült, amikor a 12 napos franciaországi tartózkodásunkból 9 napon keresztül szakadt az eső, és Hatéves – aki akkor még nem hatéves, hanem baba volt – teljesen megfázott, orrszi-porszit pedig hiába kerestünk égen-földön minden lehetséges gyógyszertárban és bababoltban, csak döbbent tekintetekkel találkoztunk, ahogy megpróbáltuk leírni ezt a csodálatos magyar találményt, ami nélkül egy magyar baba – és főleg egy lelkiismeretes magyar anya! – nem tud élni. Az orrszi-porszi tehát jön velünk, csak el ne felejtsem berakni a kézipoggyászba, mert persze most is intenzív használatban van, tehát nem küldöm előre a Franciával. Vajon hány dologról fog még eszembe jutni, hogy mindenképp fel akarom vinni a repülőre, mert 3 napot se bírunk ki nélküle?

Rétaud novemberben. Nincs nagy zimankó, mégis itt sikerült megfáznunk

Amikor szóban meséltem ismerősöknek ezt a családkülönválós kiutazós megoldást, általában mindenki azon lepődött meg, hogy a Francia egyedül levezet 1500 km-t. Nekem ez pont nem furcsa, mert nagyon szeret és elég jól is tud vezetni, továbbá a csomagszállítás ürügyén boldogan megragadja azt a kihagyhatatlan lehetőséget, hogy egyedül lehet három teljes napon keresztül. Íme egy családapa apró örömei: a végtelen országutak és a csönd az autóban... Majd készítek vele Nektek egy interjút arról, hogy sikerült-e megtalálnia a lelki békéjét és ráhangolódnia az előttünk álló intenzív együttlétre!

A kocsi egyébként nem csak a csomagszállítás miatt kell, hanem azért is, mert Franciaországban autó nélkül nem lehet eljutni olyan kis eldugott településekre, mint ahol több franciaországi rokonunk és barátunk is lakik, úgyhogy az országon belüli közlekedést nagyon leegyszerűsíti majd.

Én viszont szerintem sokkal nagyobb kihívás előtt állok a két lánnyal: bár Hatéves már tapasztalt utazó, de Kisbaba még igencsak tanulja a kulturált közlekedés illemszabályait. Egyelőre el se tudom képzelni, mit fogok csinálni ezzel a 11 hónapos áldott jó gyerekkel a bő két órás repülőúton, ahol elvileg az ölemben kell majd ülnie bekötve... neki, aki még evés közben az etetőszékében sem akar ülve maradni, aki pelenkacsere közben állandóan elmászik, aki még hintázás alatt is forgolódik és rúgkapál... De még mindig inkább ez, mint a többnapos bezártság az autóban, ugyanezzel a sajtkukaccal. Csak a beszállást le ne késsem. Azt tudtátok, hogy késős vagyok?