A kéthetes családi önkénteskedés után úgy éreztük, megérdemlünk egy kis pihenést, és elutaztunk nyaralni. Persze pihenéshez köze sem volt annak az egy hétnek, amit négyesben töltöttünk, de legalább nyugodtan veszekedhettünk magyarul és ehettünk kolbászt reggelire anélkül, hogy bárkit megbotránkoztattunk volna a közvetlen közelünkben. Se házigazdák, se önkéntesek, se rokonok, csak Délnyugat-Franciaország, az autó, és mi.

A Dordogne partján (Cénac-et-Saint-Julien)

A baj ott kezdődött, hogy abszolút semmit nem terveztünk el előre. Az egész franciaországi roadtripünk július közepéig, azaz az önkéntes munka végéig volt leszervezve. Otthon, Magyarországon azt gondoltuk, hogy majd helyben kitaláljuk a továbbiakat, de a hetek elrepültek, elköszöntünk a farmtól, és fogalmunk sem volt, merre tovább. Szerencsés helyzetben vagyunk abból a szempontból, hogy a francia nagymama mindig tárt karokkal vár, de egyrészt az ő vendégszeretetét sem szerettük volna kihasználni, másrészt izgalmasabb kalandokat is el tudtunk képzelni, mint hogy huszadjára is megnézzük a szomszéd bárányait és a közelben legelésző szamarakat.

Végre eszünkbe jutottak a toulouse-i barátaink. Tényleg, őket meg akartuk látogatni! A sok farmozás és vidéki nagymamázás után jól fog esni egy kis városi levegő, tömeg, zaj. Tehát irány Toulouse! Már csak azon hezitáltunk, hogy egyenesen a városba menjünk-e, vagy tartsunk-e egy nap pihenőt félúton. Naná hogy nyert a pihenő: így nem kell öt órát autóznunk egy nap a lányokkal, pont hétvégére érünk Toulouse-ba, amikor a dolgozó cimborák is jobban ráérnek, és ráadásul felfedezünk egy újabb tájegységet ebben a hatalmas országban.

Az őskori barlangoknál (La Grotte du Sorcier)

Így vertünk sátrat Dordogne völgyében. És amit láttunk, attól kedvünk támadt egy nap helyett egy hetet maradni. Zöldellő dombok, őskori barlangok, középkori városkák várromokkal és kastélyokkal, és a minden keresztültekergő folyó, a Dordogne. Ha erre a vidékre jössz nyaralni, nem kell választanod a természet és a civilizáció, a túrázás és a városnézés között. Itt délelőtt kipróbálhatod a vadvízi kajakozást, aztán délután végigjárhatod a kastélymúzeumot. Már épp a nagy nehezen leegyeztetett programot készültünk átszervezni, hogy meghosszabbítsuk ezt a paradicsomi pihenőt, amikor szakadni kezdett az eső, és azonnal le is hűlt a levegő a völgyben. Kisbaba és Hatéves villámgyorsan összesározta a limitált számú meleg ruháját, a sátrunkban csöpögni kezdett a víz, így aztán hipp-hopp összepakoltunk és a legutóbbi terv szerint folytattuk utunkat a természet erői ellen oltalmat nyújtó nagyváros felé.

Sátrunk a kemping szélén. A háttérben a fák között a jéghideg folyó, amiben Hatéves is megmártózott a Franciával

Toulouse-ban egy Airbnb-n talált lakásban szálltunk meg, és nagyon élveztük. Egy idősebb hölgytől vettük át a kulcsokat, de a jelek szerint egy fiatalabb nő, talán az éppen nyaraló lányának az otthonába csöppentünk. Szép rend és tisztaság fogadott minket, de az is látszott, hogy itt valaki egyébként intenzíven éli a mindennapi életét, mert rengeteg cucc, női csecsebecse és kiragasztott emlékeztető cetli vett körül minket. Ha eddig követtétek a franciaországi kalandjainkat, talán már sejthetitek, mivel töltöttük az időnket a lakásban: pakolászással! Kisbaba és Hatéves együttes erővel gondosan feltúrt, kirángatott, szétszedett, fel- és kipróbált szó szerint mindent – az egyikük értelemszerűen egy méter alatti, a másikuk pedig egy méter feletti magasságban –, mi pedig a Franciával a nyomukban járva igyekeztük a különféle tárgyakat a helyükre visszatenni, lehetőleg azt az illúziót keltve, mintha soha senki nem ért volna hozzájuk.

Kisbaba munkában az ideiglenes toulouse-i otthonunkban

Persze akadtak olyan dolgok is, amiket az ottlétünk három napjára kénytelenek voltunk titkos helyekre elrejteni, mert annyira izgalmasnak bizonyultak, hogy újra- és újra alapos fogdosásnak estek áldozatul. Ide tartoztak például a különféle csontok, amik dísztárgyként hevertek a polcokon; ezekből és az archeológiai témájú könyvekből kiindulva minden bizonnyal egy régésznő értékes kollekcióját tették próbára kíváncsi gyermekeink. Kisbaba talált még egy kis szekrénykében a cipőtisztító szerek között egy csészét tele magokkal, amit legalább ötször kiborított, én pedig ugyanennyiszer szedegettem őket össze szemenként a padlóról, nehogy miattunk hiúsuljon meg a tulajdonos paradicsom- vagy marihuánatermesztésének elindulása. Az ellenállhatatlanul vonzó holmik közé tartozott még a magassarkúkollekció (gondosan elfüggönyözve a hálószobában) és a halomnyi bizsu (egy magasan lévő polcon a fürdőszobában), ami több órás szórakozást biztosított Hatévesnek. Végre előtörhetett belőle a szinte minden nőben megbújó szarka, és ide-oda parádézott a nagy tükör előtt a különféle nyakláncokban, kiválasztva a hozzájuk illő bokacsizmát és bőrtáskát. Bár kínosan ügyeltem elutazásunkkor, hogy minden általam eldugott és a gyerekek által kipróbált cucc visszataláljon az eredeti helyére, nem lennék meglepődve, ha a régésznő karácsonyi nagytakarításakor egy gyűrű vagy egy csontdarab a szekrény alól kerülne elő.

Bolgár utcazenész Toulouse belvárosában

Toulouse egyébként szerethető nagyváros! Ajánlom minden gyerekkel arrafelé csavargónak a Garonne folyó mellett lévő szuper játszóteret, a túlsó parton elnyúló hatalmas parkot, és a belvárost bejáró kisvonatot. Igen, ez egy turistajármű, de Hatévest nagyon boldoggá tette a fülhallgatóval együtt, amiben különféle nyelveken hallgathattuk, hogy épp mit látunk, és így legalább garantáltan megnéztünk mindent, ahova amúgy a gyerekekkel nem lett volna erőnk elsétálni.

Farmautomata Toulouse-ban. Sajtok, mézek, lekvárok, befőttek közül válogathatunk, amik mind egyetlen gazdaság termékei

Ha olvasnál a farmon töltött napjainkról is, kattints IDE, IDE, IDE és IDE. További képek a Facebook oldalunkon és Instagramon!